Szülinapos

A harmincegyedik szülinap. Mennyi minden történt a harmincadik után, te jó ég. Ilyen fejjel keltem. Találtam ősz hajszálakat,  vannak új ráncok is...

Jammy már nagyfiús, szalad, csibész, ördög és pakol. Beköszöntött a dackorszak, kibújtak fogak, elfújt egy gyertyát (képletesen), a haja is kétszer le lett nyírva. Költözött háromszor két hónap alatt.

Bennem mi változott? Rengeteg. Az egész anyaság egy érzelmi hullámvasút. Jobb meg rosszabb időkkel. Több lettem, mégis ugyanaz. De mégsem. Bonyolult.

A szülinapot a szüleimmel töltöttük. Ötösben. Még egy hét és elmennek. Fura lesz nélkülük. De nekik ez itt túl csendes. Szerintem várják is a hazautat meg nem is.

Napos idő volt. Sétálni mentünk, de elcsesztem az időzítést. Jammy éhes lett az út közepén. Eltörött a mécses, egy darabig megnyugodott, jó volt a kaja kéznél de beindult az érzelmi lavina. Már akkor is sírt amikor nevetni akart.

Borzalmas időszak ez neked (is) drága Jammym, rájönni, mennyi érzés, érzelem van, hogy igenis lehetsz mérges arra, akit szeretsz, hogy ijesztő amikor megütsz dühből majd rájössz hogy ez fájt anyának és azt a fájdalmat te okoztad. Majd sírva bújsz, hogy védjelek meg. Van hogy én is sírok, van hogy én is stresszelek. Van, hogy bírom türelemmel. Ne haragudj rám, még én is tanulom ezt.

Otthon a kutya is állandóan a lábam alatt volt. Amikor már csak egy csepp volt a pohárban, megint átestem rajta, feladtam. Leültem a radiátorhoz és csak sírtam. Én ma már nem mozdulok. Arra kértem a többieket hogy legyen ez a nap csak egy hétfő, hogy legalább a "legyél boldog a szülinapodon" nyomás ne legyen rajtam.

Boldog vagyok alapvetően. Az időszak nehéz, amin átmegyünk. Van fent is és lent is. Tegnap kicsit lent volt. A nap végére azért jobb lett. De kellett hozzá egy kis bátorítás.

Mindenkinek máshogy nehéz, nekem így. Amitől szép az élet, attól nehéz is.

Szeretlek Jammy!