Ennyit töltöttek itt a szüleim. Igencsak vegyes volt mindannyiunk számára. De főleg jó.
Jó, mert láttam őket 3 hónap kihagyás után, miközben korábban heti egyszer biztosan találkoztunk. Jammyzhettek, mi meg egy kicsit hátradőlhettünk (volna, ha Tim nem fázik meg, ha nem kellett volna szirszarokat intézni, ha Jammy nem lenne cicifüggő még mindig).
Ami rossz volt, hogy a szar idő miatt nem fedeztük fel együtt annyira a környéket (igaz, anyu túrázni nem bír a lába miatt, de sétákat azért tettünk), még egy tóhoz se jutottunk el. Remélem eljönnek majd jó időben is (hahahaha, kétlem, hogy valaha is lesz itt ilyen... Már nagyon szkeptikus vagyok az időjárással szemben). Bár eljutottunk Lancasterbe, Kendalba és Prestonba is, azért ennél sokkal többet terveztünk :(
Szegény szüleim itt szembesültek vele, hogy nem vicceltünk, tényleg egy tanyán lakunk bárányok között. Itt nincs se pub, se bolt se semmi. Hála az égnek (irónia) még a tyúk se tojik egy ideje... Szóval ha valami kell a boltból, akkor kocsiba kell ülni. A legközelebbi busz is jó 30 percre van, ahhoz is dimbes-dombos út vezet. Lehet, legközelebb bérelni fogunk egy autót.
Jammy iszonyat élvezte a nagyszülőket, de be kell valljam engem is meglepett mennyire vidáman búcsúzott, vigyorogva integetett és mondta hogy dá-dá (pápá avagy bye bye), én hatalmas hisztire számítottam. Lehet, hogy kicsit túl sokat passzoltam le a nagyszülőknek, had élvezkedjenek. Nagyon sok új játékot találtunk ki együtt, volt amiket nagypapi lököttségének köszönhetünk (mindenkinek kell egy lökött nagypapa!!!), illetve a nagymami utánozhatatlan paprikás csirkéje nokedlivel tegnap is hatalmas sikert aratott Jammynél (bár minden nagymama így főzne!!!).
Lett egy Jammy box. Erre lehet firkálni kívül-belül, matricát ragasztani, kisautót áttolni, belebújni és Jammy fantáziájának hála minden nap valami másra jó. Egyik nap gyakorolta, hogy egyedül állítsa fel és fektesse le.
Nagyon üres lett a ház nélkülük. Az esti kutyaséta először meg kifejezetten ijesztő lett apum nélkül :) hintába ia be szokott ülni velem, ugyanis kettő van! Bár ez nekem (kutyaséta és hintázás) mindig egy csendes dolog volt, kivéve mikor Tücsit próbáltam behívni, apu szinte végig csacsogta az egészet, akkor is ha én meg se szolaltam, csak vigyorogtam azon, amiket mesélt. Két és fél hét alatt hozzászoktam, hogy csacsog mellettem. Most, amikor egyedül sétálok, néha hozzá beszélek.
No comments :
Post a Comment