Hát már nincs vissza. Landoltunk, megérkeztünk, új nap virrad stb stb.
Első repülő út úgy, hogy Jammy igencsak mozgásképes.
A reptéren lévő játék sarok gyerekeknek nagyon jó! Azonnal be akart menni, leste a többieket az elején, lassan követte és figyelte morzsolgatva a kezeit, majd a végén már futkározott, mászott és sikítva nevetett.
A zombiketrechez kellett menni, ahol hömpölygött a bokáig erő víz, így Jammy ölben volt. De a sorban állás és a türelem nem Jammy kedvencei így nem volt más, állva kellett szoptatni, hogy ne sírjon. Mondanom sem kell, hogy végig azon aggódtam, hogy leszállítanak majd minket, mert sír.
4 sort szórakoztatott, előttünk egyet, mögöttünk kettőt és a mellettünk lévőt. Bedobta a csíkszem fogkrém reklám vigyort és már játszott is vele mindenki. Felállt az ölembe és kukucskál hátra. A motor mellett ültünk, így nem hallottam sokat, csak azt hogy gurgulázva nevet. Persze most is túlpörgött és lett kis baleset, de semmi hosszútávú, csak becsipte az ujját a pohártartóba. Nyilván, miután helyre állt a világ, újra elkezdte bedugni az ujját... Az egész 2,5 órás út alatt 10-15 percenként kért cicit. Fájt a foga, izgult, új emberek, stb... Nem volt könnyű.
Amikor bemondta a pilóta, hogy 20 perc és landolunk, na akkor bealudt.
Tim nővére vett fel minket, Jammy kiguvadt szemekkel nézte, hogy hol a kormány, majd 10 perc után kezdett visszaaludni. Az éjjel nem volt egyszerű, de túl vagyunk azon is... Most pedig, hogy otthon érezzem magam Tim szülei hazában, főzök egy kávét és összekucorodok a kiscsaláddal.
(Képek később)
No comments :
Post a Comment